Az ember napi biológia ritmusát három tényező határozza meg:A külső ingerek fajtái, és azok intenzitása,a belső biológiai óra,a test belső állapotai.
A napi ritmust circadian ritmusnak is nevezik. Jelenlegi tudásunk szerint az emlősökben a napi ritmust az agyban lévő agyalapon elhelyezkedő mag (SCN) vezérli. Az SCN mintegy 10 000 neuronból áll, melyek az agy középvonalában, mindkét oldalon megtalálhatók. Ha ezek a neuronok megsérülnek, a napi ritmus felborul. Az SCN működését a meletonin nevű hormon befolyásolja, amely ezen kívül a szívritmusra is hatással van.
A reggeli fény a becsukott szemen keresztül az agyba jut, és ott az SCN a tobozmirigy melatonin termelését csökkenti, ezáltal elősegíti a szervezet ébredését. Sötétségben a folyamat fordított módon játszódik le: a fény hiánya a tobozmirigy stimulálásával növeli a melatonin termelését, ez pedig elősegíti az elalvást.
Mikor lehet alvászavarunk?
Alvászavarok abban az esetben léphetnek fel, amikor a szervezet belső órája és a külvilág órája nincs egymással szinkronban. Ez olyanokkal fordulhat elő, akik több műszakban dolgoznak, időzónákat keresztezve utaznak, ugyanezt űrhajósoknál is megfigyelték, akik a Föld körül keringenek. Érdekes megfigyelés a test belső hőmérsékletének ingadozása, ami normál esetben este 9 óra körül a legmagasabb (elérheti a 37 °C-ot), alvás alatt fokozatosan kb. 1 °C-ot csökken, míg hajnali 5 órakor eléri mélypontját. Ezután hirtelen emelkedik a megszokott értékre (ami 36 °C körül van). Ha a test nem képes a belső hőmérséklet csökkentésére, elalvási nehézség lép fel.
Mennyit kell aludnunk?
Alváskutatók szerint a tizenévesek alvásigénye napi 9 óra, a felnőtteké 7-9 óra. Az alvásigény az életkor előrehaladtával csökken.
Mitől lehetünk álmosak?
Az ébren töltött időtartam hosszával egyenes arányban nő az elalvásra való hajlandóság. Az álmosságérzetet részben az adenozin mennyiségének növekedése okozza, ami éber állapotban termelődik, alvás alatt pedig csökken.
Alvásfázisok
Alvás közben két fázisról beszélünk: NREM/LHA fázis, NREM és REM fázis.Az alváskutatók az alvás folyamán mérik a szem körüli izmok és a végtagok mozgását, a szívritmust, valamint a légzés mélységét. Az alvás kezdetén az izmok állapota még az éber állapothoz hasonló, a szívritmus és a légzésszám azonban már csökken. Az alvásnak ezt az időszakát gyors-szemmozgás-nélküli (Non-Rapid-Eye-Movement, NREM) fázisnak vagy lassú hullámú alvásnak (LHA) nevezik. Az NREM fázis alatt áll helyre a szervezet energiája és ilyenkor szabadulnak fel a növekedési hormonok. Az NREM-től jól elkülöníthető a REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás) fázis, amelyet a szabálytalanabb, gyorsabb és kevésbé mély légzés jellemez. A szemek gyors mozgást végeznek mindenféle irányban, a végtagok izmai átmenetileg képtelenek a mozgásra. Az álmok túlnyomó többsége a REM fázisban történik. Kutatások szerint ekkor az agynak azok a területei aktívak, amelyek a tanulásban, a gondolkodásban, a dolgok megszervezésében vesznek részt.
Ezen fázisok ismétlődését nevezzük alvás ciklusoknak.
Egy ilyen alvási ciklus 1,5-2 óra. Ilyen ciklusból egy éjszaka alatt négy-hat fordul elő.
Megdöbbentő tények az ébredésről
Egy alvási cikluson belül a fázisok sorrendje szigorúan kötött.
REM fázisból a legkönnyebb felébredni, ez gyakran meg is történik néhány másodpercre (de erre nem emlékszünk). Megdöbbentő, hogy a sorrend olyannyira kötött, hogy ha például megpróbálunk valakit az utolsó előtti fázisban felébreszteni, az, mielőtt tudatára térne, gyorsan végigjárja a még hátralévő fázisokat.
Az alváshiány következményei
A kialvatlanság rontja az ember teljesítőképességét és csökkenti az immunrendszer védekező képességét.
Állatkísérletekkel igazolták, hogy a tartós alvásmegvonás halálhoz is vezethet. Egy kísérlet során patkányokat minden REM fázis kezdetén felébresztettek. Így bár az állatok megkapták a szükséges alvásmennyiséget, egy alvási fázis kimaradt. Eleinte enyhe, majd egyre súlyosabb kialvatlanság jeleit mutatták, később azonban a teljes alvásmegvonásnál tapasztaltakhoz hasonlóan elpusztultak. Ebből következően arra az eredményre jutottak, hogy nem csak a mennyiségi alvás az, amire nekünk, embereknek is figyelnünk kell, hanem az alvással töltött idő minőségre is.
Kutatók véleménye szerint az ember alvási testhelyzete fontos információkat nyújt személyiségéről.
A Sleep Assessment and Advisory Service (Nagy-Britannia) kutatói a hat leggyakoribb alváspozíciót megvizsgálva arra jutottak, hogy mindegyik egy-egy jól meghatározható személyiségtípushoz köthető.
Magzat (41%)
Akik magzati pózba gömbölyödnek össze, kívül keménynek látszanak, de szívük mélyén nagyon érzékenyek. Ha valakivel megismerkednek, először visszahúzódóak, időre van szükségük, hogy feloldódjanak. Ez a leggyakoribb testhelyzet; a kutatásban megkérdezett ezer résztvevő 41%-a alszik így, ezen belül a nők aránya kétszeres.
Fatörzs (15%)
Akik így alszanak, az oldalukon fekszenek úgy, hogy mindkét kezük a törzsük mellett párhuzamosan van. Ők könnyen veszik az életet, aktív társasági lények, mindenben benne vannak, azonban túl hiszékenyek, naivak lehetnek.
Vágyódó (13%)
Szintén oldalt fekvő alváspozíció, de karjukat maguk előtt kinyújtva tartják, akik így pihennek. Ezek az emberek nyitottak, de gyanakvóak és cinikusak is. Nehezen hoznak meg egy döntést, de akkor tűzön-vízen át ragaszkodnak hozzá.
Katona (8%)
Háton fekvés, mindkét kar szorosan a törzshöz simul. Akik így alszanak, általában csendesek és visszahúzódóak. Nem szeretik a nagy hűhót, viszont az elvárásaik magukkal és másokkal szemben is igen magasak.
Szabadesés (7%)
Azt az alváspozíciót nevezik így, amikor az ember hason fekszik, mindkét karjával a párnát ölelve, fejét oldalra fordítja. Ők társaságot kedvelő, laza emberek, de ideges és könnyen sértődő természetük van. Nem bírják a kritikát és a szélsőséges helyzeteket.
Tengeri csillag (5%)
Háton fekvés, mindkét kar a fej fölött nyugszik a párna körül. Akik így alszanak, könnyen barátkoznak, mert mindig odafigyelnek a másikra, és segítenek a bajban. Általában nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni.
A résztvevők fennmaradó 11 %-a váltogatja a alváspozíciókat, vagy nem emlékezett rá, hogy hogyan alszik. Az emberek mindössze 5%-a változtatja rendszeresen az alvási helyzeteket, tehát a túlnyomó többség egyféle testtartáshoz ragaszkodik - írja a BBC. A kutatók a különböző alvási pozíciók egészségre gyakorolt hatását is megvizsgálták. Arra jutottak, hogy a "szabadesés" helyzet jó hatással van az emésztésre, míg a "tengeri csillag" és a "katona" pozíciók horkoláshoz és rossz alváshoz vezethetnek. A háton fekvés során ugyanis a gyomor tartalma könnyebben kerülhet a szájba, ez pedig horkolást okoz, illetve nehezebb tőle levegőt venni. Ettől nem feltétlenül ébred fel az alvó, viszont nem lesz igazán pihentető az éjszakai alvás.
Forrás: wikipedia, origo
Kapcsolódó témák:
Megdöbbentő tények a tudatalatti befolyásolásáról
Hihetelen, hogy amíg aludtunk, egyesek teljes holdfogyatkozásban gyönyörködtek Magyarországon? Célkeresztben egy kutatás megdöbbentő végeredménye a célokról!
Gólya Gergely
www.munkanapnelkulszabadon.com
