Olvasol, hogy tudd melyik kapszulát válaszd?
Merész kijelentés volna azt mondani,hogy azok az emberek, akik nem tudnak olvasni és akik lusták olvasni azok között nincs semmi különbség?Az átlag amerikai honpolgár az egyetem elvégzése után nem olvas el egy könyvet sem. Meggyőződésem, hogy ez abból következik, mert nem csináltak neki kedvet az iskolában, vagy amikor meg akarták hozni az olvasáshoz való kedvet, a kedvcsinálás módja volt helytelen. Korábban én magam sem tartoztam az olvasni szeretők táborába, azonban olvastam negatív eseményekről pokoli sztorikat, melyeket hipnotikus címük miatt és nem a személyiségem épülése céljából vettem le a polcról.
A változás akkor következett be a fejemben, amikor kezembe kerültek olyan könyvek, amelyek felhívták a figyelmem: aki tud olvasni és nem olvas, az nem sokban különbözik azoktól, akik azért nem olvasnak, mert nem tudnak. Ezt első hallásra én is durva, sértő kijelentésnek minősítettem, azonban amikor jobban végig gondoltam és utána jártam megértettem, hogy a különbséget nem a jelenben kell keresnem.
Miért fontos, hogy olvassunk?
Próbáld ki: helyezz el közvetlenül egymás mellett két 10 m hosszú merev rudat, majd fogd az egyik oldalon a két végét szorítsd össze és ettől a végétől számított 1m-nél nyisd ki 1cm-re, most nézd meg, hogy a másik végén, a két 10m-es rúd között mekkora távolság van. Hosszabbítsd meg 100 méteresre, majd 365 méteresre, persze csak képzeletben. Most mekkora a túlsó végén a két végsőpont távolsága? Számold ki! Meg fogsz döbbenni, én is meglepődtem. Most képzeld el, hogy ez a 365 méter az év 365 napja, ami alatt te bármit tehetsz. Dolgozhatsz,tv-t nézhetsz, kosarazhatsz, olvashatsz, vagy éppen a hobbiddal foglalkozhatsz.
A választás lehetősége minden pillanatban előttünk áll!
Akkor, amikor reggel munkába indulunk és a friss hírekkel, vagy egy jó hangulatú zenével kezdjük napunk és napközben is amikor kiszűrhetetlen negatív impulzusok érnek bennünket, ugyancsak mi döntjük el, miként reagáljuk le a bekövetkező eseményt. Lehet, hogy az adott pillanatban a könnyebb megoldás nem emeli a kontrasztot, de 365 nap távlatában jelentős a különbség. Mire gondolok? Konkrétan arra az 1 órára, amit naponta, olvasással kellene tölteniük az embereknek, azért hogy folyamatosan karban tartsák szellemi frissességüket és megismerjék a valós világot. Ez azért fontos, mert a bennünket körülvevő világot a politikusok és a média nem objektívan mutatják be. Sőt 90% -ban nem is azt a részét látjuk, ami a mi életünkre hatással van, vagy amiben mi érintettek volnánk. Ezért alakulnak ki a legtöbb emberben olyan dolgoktól való félelmek, amelyek végső soron életük során be sem következnek.
Én sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy először ismerjük meg magunkat az önfejlesztő könyvek olvasásával, amelyek közül elsőként ajánlom Florence Littauer – Személyiségünk rejtett tartalékai című könyvet. Ez a könyv egy alapmű azok számára, akik szeretnék tudni, miért van az, hogy bizonyos embertípusokkal jól kijönnek és másokkal nem találják meg a hangot. A személyiségünk rejtett tartalékai olvasása közben megtudjuk, hogy mi melyik személyiségtípushoz tartozunk. Segít megértenünk, hogy melyek az egyes személyiség típusok erősségei és gyengéi. Említettem a napi egy órát, amelyet olvasásra kellene fordítaniuk az embereknek, aki megteszi ezt, a kutatások szerint a világ azon szűk 1% hoz fog tartozni az általa olvasott témában, 5 év távlatában, ahol ő már egy nemzetközileg is elismert szakértőnek számít (és csak napi egy órát olvasott.
Tudatlanság vagy a mindent tudás kapszulája?
Az olvasás mechanizmusa agykutatók szerint, azért fontos cselekmény, mert érzékszerveinkkel amit hallunk (rádióban), amit látunk (könyvekben)és amelyet látunk és hallunk (televízióban) ránk kifejtett hatásukat tekintve, teljesen különböző eredményt hoznak. Persze az sem mindegy, hogy milyen témában. Nem mindegy, hogy egy kereskedelmi rádió reggeli műsorvezetői viccelődnek egy komoly kutatás eredményén és ugyanezt a témát egy felhígított magazin műsor öt perces „riportnak nevezett” szösszenetében megmutatják, majd hozzá nem értésüket tükröző negatív kérdésekkel zárják a témát, mely ott duruzsol a fogyasztó fejében, vagy a gyakorlati szakemberektől olvassuk a teljes igazságot az adott témában.
Aki olvas és figyeli a világban zajló folyamatokat, azt veszi észre, hogy a jövőben azok az emberek tudnak érvényesülni, vállalkozásukban, munkahelyükön, akik fejlődnek, képzik magukat, napi szinten olvasnak. Az információs korszak azon fázisában vagyunk, ahol három évente megduplázódik az információ mennyisége. A minősége sajnos nem. Nézz be a mail- boxodba. Ezért elengedhetetlen a 21. század boldogulni kívánó emberének, hogy feltegye a szűrőt és tudjon szelektálni a rázúduló információk között. Ha hallottál egy információt, nem biztos, hogy elhiszed. Ha ugyanezt leírva látod, még ha nem is igaz, rögtön megbotránkozol, hogy „mik vannak?”. Pedig azt csak azért írták le, hogy a mellette lévő reklámszöveget is elolvasd, és lehet, hogy az adott információ, amiről azt gondoltad, hogy valós eseményt tükröz, csak egy bulvár lap vörös betűivel szedett főcíme volt, ami voltaképpen nem is egy állítás, hanem csak egy kérdés volt. Ezen újságok szerkesztői azok az emberek, akik tisztán látnak és tudják, hogy ha egy gyilkossággal és egy meztelen női fotóval indítanak az újság első oldalán, garantáltan meg lesz a tervezett eladási példányszám.
Fontos, hogy tudatosan szűrjük azon információkat, amelyek a nem megfelelő értékeket és normákat helyezik előtérbe. Éppen ezért olvassunk minél többet olyan könyveket és szakirodalmat, amelyekkel jobban megismerjük magunkat és a bennünket körülölelő világot!
Kapcsolódó témák:
Megdöbbentő technikák Brian Tracy könyvében
Megdöbbentő tények a tudatalatti befolyásolásáról
Miért félnek 2008-tól az átlagfelhasználótól a nagy cégek?
Gólya Gergely
